2008. július 19. – Az (újjá)születésnapom! :-)
Ez az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb transzperszonális tapasztalatom az eddigi életemben. Igazán megváltoztatta a hozzáállásom az élethez, az emberekhez és mély megértést adott azokban a dolgokban is, melyek eddig csak a kétséget táplálták bennem. Nagyon vártam már hasonló élményre és most megkaptam. Éppen azt, ami kellett, éppen akkor, amikor kellett… Nem is lehet másképp! ;-)
Igazából úgy készültem, hogy LSD utazáson fogok résztvenni, amire már régóta készülök. Amikor megtudtam, hogy nem az lesz, kicsit csalódott voltam. Most már (és a trip után) nem érzek csalódottságot, sőt tudom, pont azt kaptam, amire akkor fel voltam készülve. Nem bánom, inkább hálás vagyok ezért a tapasztalatért.
Pénteken délután jöttünk össze, hogy megismerjük egymást és felkészüljünk az utazásra. Bennem már addigra megfogalmazódtak azok a témák, amikkel odamentem és amire választ vártam:
- Megismerni az ego nélküli állapotot. Letenni azokat a maszkokat, szerepeket, amiket eddig magamra vettem és így rálátni a világra.
- Emlékezni: honnan jöttem és miért? Ki vagyok és ki nem vagyok?
- Felnőtté válás.
A trip reggel kezdődött, kb. fél 9-kor szedtük be a cuccot. A nyitókör után mindenki elment a hálózsákjához és lefeküdt, hogy elkezdődjön a „műsor”. Én is így tettem. A hatás lassan kezdődött és szépen csúsztam át egy másik tudatállapotba, szinte észrevétlenül. Az élmények, megértések, információk tengerében délután 4-ig fürdőztem, ez több, mint 6 órás trippet jelent. Kicsit messze mentem talán? :-)
Élményeim
1. A múlt elengedése
Először egy erdő tisztásán találtam magam, ahol egyszer csak a fák közül, a bokrokból vagy éppen a fű közül előbújva jöttek felém a múltbeli énjeim. Minden életkorú kis „én”-ek jöttek elő és csak gyűltek, csak gyűltek ott a tisztáson. Én persze bíztattam is őket, hogy gyertek nyugodtan elő! Egyre többen lettünk és úgy gondoltam, jobb, ha a Felvonulási téren folytatjuk a gyülekezőt. Az is megtelt a múltbeli emlékeimmel. Én ott álltam előttük egy emelvényen, így fentről láttam a tömeget. Amikor „mindenki” ott volt, hozzájuk szóltam. Megköszöntem nekik, hogy eddig elkísértek az utamon és hogy velem voltak. Mély, szívből jövő hálát éreztem feléjük, semmi harag, bánat, szomorúság. Elmondtam, hogy most már nincs rájuk szükségem, így elengedem őket. Mostantól egyedül folytatom az utam.
2. Előző párkapcsolatok elengedése
Egy szobában voltam, velem szemben egy kanapé. A kanapén az előző barátnőim jöttek össze. Mondtam nekik, hogy mondják el nyugodtan, mi volt a bajuk velem. Miközben mondogatták a magukét (egyébként nem hallottam semmit, olyan volt, mint amikor elnémítod a tv-t, csak látod, hogy beszélnek, de nem hallasz semmit) én ott álltam előttük és mosolyogtam. Békességet és nyugodtságot éreztem a szívemben. A végén nekik is megköszöntem, hogy velem voltak, amire megtanítottak, aztán tőlük is elbúcsúztam.
Ekkor úgy éreztem tényleg készen állok az új kapcsolatra. Vágyak jelentek meg a fejemben. Azt szerettem volna, ha meglátom ŐT. Persze mindenféle képek megjelentek, láttam magam apaként, ahogy hozzám futnak a gyerekek és láttam nőket is, de egyiket sem tudtam azonosítani. Egy érdekesség volt azért. Megjelent egy szőke, hullámos hajú lány, aki mosolygott rám. Gyönyörű volt. Úgy éreztem erről a mosolyról fogom majd felismerni ŐT.
3. Színház az egész világ
Láttam képekben és megértettem az ember és isten kapcsolatát, (megj.: istent szándékosan kis betűvel írom, mert nem valami megszemélyesített, szakállas vagy éppen gyerektestű istenségről van szó, hanem arról az általános isten jelenségről, ami vallástól, néptől függetlenül mindenhol megjelenik valamilyen formában és névvel. Én is megláttam ezt egy bizonyos formában, de valószínűleg ez az akkori tudatállapotomhoz kapcsolódik. Szerintem pont olyan formában látjuk meg, ahogy éppen meg tudjuk érteni. Bárki nevezheti úgy, ahogy csak akrja: Isten, Allah, Krsna, energia, forrás…) azt, hogy hogy van velünk és mennyire támogat mindenben – bármit kérünk tőle, azt megadja. Ha önállóságot, akkor azt. Végtelen türelme van és nem erőszakos. Sőt, bármit is csinálunk, élvezi. Nem büntet, nincs is bűn. Csak választás van.
Itt rájöttem Buddha és a Biblia üzenetére (ráadásul úgy, hogy ez egy és ugyanaz!). És milyen egyszerű és milyen egyértelmű. Csak nevettem és nevettem. Saját magamon és másokon, úgy éreztem magam, mintha mindent isten szemén vagy az ego nélküli énem szemén keresztül látnék. Minden összefüggött mindennel. Buddha szavai jutottak eszembe: „van szenvedés… a szenvedésnek van vége”. Ez egybecsengett a Biblia teremtés történetével, illetve a paradicsomból való kiűzettetéssel. (megj.: Vangelis – A paradicsom meghódítása szólt éppen) Megértettem, hogy a Bibliát félreértelmezték. Nem volt semmilyen kiűzettetés vagy harag, pláne nem bűn! A jó és a rossz tudásának a fájának a gyümölcse ébresztette fel az egonkat. Elkezdtünk ítélkezni. Mi döntöttük el mi a jó és mi a rossz, mi szép és mi nem az. Az ego uralma alá vonta az embert, így elszakítva lényünket a forrástól. Saját magunkat „űztük” ki a paradicsomból, a paradicsomi (szenvedés nélküli) állapotunkból, így megteremtve magunknak a szenvedést. Remélem ti is értitek, hogy Buddha és a Biblia itt (és máshol is) tökéletesen ugyanazt mondja.
Ráadásul a Biblia többet is elárul erről nekünk, ha jól figyelünk. Éva = ősanya. Ádám = isten gyermeke, azaz az ember, a gyermek. Alma = Éva melle. Tehát leírja, hogy az anya szakít ki minket ebből az állapotból úgy, hogy a kezünkbe adja a „jó és rossz tudását”. Gondoskodik rólunk, tanít minket, kialakítja az egonkat. Gondoljatok csak bele, hogy mit tanítanak meg a szülők legelőször a gyereküknek: mit szabad és mit nem, mi a jó és mi a rossz, és így tovább. A gyermek paradicsomi állapotban születik, majd „Éva” átadja a „tudást” és a gyerek már kint is van a paradicsomból és elkezdheti szenvedéssel teli életét 2-3 éves korától. Innentől kezdve célok és vágyak irányítják az életét és megfeledkezett arról, hogy honnan jött. Szomorú, de ez van. Buddha pont ezt mondja a szenvedésről. A szenvedésünket az ítéleteink, ezáltal a vágyódásaink és elutasításaink okozzák. Vagyis az az illúziónk, hogy „okosok” vagyunk -> tudás fája. Na jó, szerintem ezt nem kell tovább elemeznem, mindenkihez eljutott az üzenet, akihez kellett. Ja még két metafórát leírok, amit a jegyzeteimbe is leírtam akkor: levél = álarc, szerepek, azaz takargatni való dolgok. Ez volt az első dolog, amit Ádám és Éva tett a „tudás” után. Meztelenség = őszinteség, nyíltság egymás felé, magunk felé és isten felé. Azaz nincs takargatni valónk, tehát tiszták vagyunk.
ösztönösen tiszta szívből gondolkodás okoskodás nélkűl cselekedni ez a helyes és szép hinni tudtam benne egészen addig amíg nem szembesültem azzal hogy mennyire működnek a manipulatív kicsinyes emberi játszmák ˝˝okosan˝˝ fanyaloghatok elitélhetem az ügyeskedést de látnom kell hogy ezeknek az embereknek működik az élete ha erről beszélek azt mondják ébresztő ilyen a világ csak ˝˝okosan˝˝ bocsáss meg nekem de én nap nap után ezt látom örülök neki hogy ilyen felfedezéseid vannak és tisztellek amiért ilyen bátor vagy hogy megmersz tenni ilyesmit de azért vigyázz magadra