„Az előítélet és a valóság furcsa fintora. Most a hajléktalan tűr, vagy a fehérgalléros?” – Nagy Bandó András díjnyertes novellája – Szalontüdő.
Nagyon tetszett ez a kis videó. Nézd meg kétszer, mert másodikra egy teljesen másik kisfilmet fogsz látni…
Szóhoz sem jutok, annyira jó ez a rövidfilm!
Köszi, hogy itt bemutattad! :D
És a pécsi vásárban vették fel ezt a kisfilmet!
Gratulálok Tamás!
Nagyon jó a blog szerkezeti össze állítása!
Karcsi
Tényleg kétszer kell megnézni. Nagyon jó ez a kis film. Gondolatok: a fehérgalléros „fehérgallérossága” mögött valószínűleg egy nyitott, érző ember lakozik. Ha nem lenne ilyen, a dolga végeztével akár egy hirtelen döntéssel beülhetett volna a kocsiba, és elmegy egy nívós helyre, mondjuk szalontüdőt enni.De a helyzet kínálkozott és némi habozás után úgy döntött, vagy az ínyencség lila köde kerítette hatalmába, hogy most és itt… A finoman álcázott humor és a bölcs problémamegoldó képessége végül is a film lényege, mindenki teszi a dolgát, kivéve a fehérgallérost, akitől a „jelmeze” szerint más viselkedést várna el az előítéletünk. Persze a csattanó és az arcmimika érzékeny rezdülései, valamint a kamera állások nélkül nem lenne kerek a történet.