Erre a hétre vártunk már Évivel majdnem fél éve. 2009. október 4-én, a születésnapomon kérdeztem meg, hogy van-e kedve összeköltözni velem. A kérdésre azonnal jött a válasz: „Igen!” A nehézkesen kinyögött kérdés után már megkönnyebbülve beszélgettünk tovább. :-)
És most elérkezett az a nap, amikor tényleg összeköltözünk. Megvártuk azt a lakást, ami a lehető legjobban illett hozzánk és az igényeinkhez. Az Árnyas lakópark ad otthont számunkra. A költözés viszonylag gyorsan ment. Szombaton sok bútort elhoztunk Lelléről és minden bútort elhoztunk az előző albérletből. A Kiscsalád segítségével ez gyorsan és problémamentesen ment. Vasárnapra már csak a kis dolgok maradtak, na persze pont ebből van sok forduló, sok-sok kis doboz és zsák. Azért délre elvégeztünk ezzel is. Ebéd után már csak ketten jöttünk vissza az új otthonunkba Évivel. Anyuék még délután meglátogattak, hogy feltegyük a függönyöket és hogy elhozzák a gyűrűt nekem… Hogy hogy milyen gyűrűt? Jaa, hogy ezt még nem említettem? Hááát én ám már vőlegény vagyok! :-)
A sztori egy újabb bejegyzésben folytatódik -> A lánykérés
Bejegyzést írta: Ambrus Péter
Speak Your Mind