Fishing on Orfű…

…dancing in the nightclub! Na, ez is megvolt. Nagyon jól éreztem magam. 3 napos alter fesztivál Orfűn. Olyan fellépőkkel, mint a Kispál és a Borz, Quimby, P.A.S.O., Kiscsillag, Vad Fruttik, Heaven Street Seven, Pál Utcai Fiúk és még sokan mások. Na ez volt a reklám helye. Persze az ilyen rendezvényeket szívesen propagandálom. Remélem jövőre többen leszünk. S most végérvényesen meggyőztem magam arról, hogy végre először elmegyek Szigetre is és Ozorát sem hagyom ki.

Fishing on Orfű

Első nap kicsit későn érkeztünk meg Zsuzskával, a hangulat is könnyebb volt és még csak egy színpad állt. Azért jól éreztük magunkat. A környék egyébként lenyűgöző. Most jártam itt életemben másodszor, az első alkalommal szüleimmel kempingeztünk itt, de ez talán már 20 éve volt. Most viszont Pécs felől jöttünk, így szerpentinek vezettek minket erre a gyönyörű helyre.

Második nap már négyen mentünk, mások is többen jöttek, mivel a parkoló teljesen megtelt. Quimby koncertre értünk oda. Na jó, be kell vallanom, hogy én azért ennyire nem vágom a magyar alternatív és underground zenei élet képviselőit, ezért hát majdnem minden számot újként hallgattam meg. Nagyon tetszett a Quimby pörgős, bemelegítős, felpörgetős zenei stílusa, összeállítása. Mindenki zúzta a táncot a neki jutott 30 x 30 cm-es helyen, ami maradt. Legalábbis a színpad közelében. Nem baj, a tolerancia szintet feljebb húzva már nem is zavart a belém könyöklő, lábamon ugráló tömeg. Közben azért a Jagermeister is rendesen fogyott az üvegből, amit kicsit félve, de becsentem a kidobók ellenére. Mire képes az ember az alkoholért? :-) Na, azért én nem ilyen vagyok ám! Legalábbis nem mindig, de azért néha hallgatok Hofi jó tanácsára: „…kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek!” ;-)

Harmadik napra már kezdett villogni a „battery low” felirat az agyamban. A maradék Jager sem tudott nagyon feltölteni, a koncerteken is csak olyan nyugodtabb zenék mentek. Vagy csak nekem tűntek úgy? Végülis a többiek rendesen ugráltak. A koncertek végén a tömeg két sátor között választhatott, ha további táncolhatnékja volt. Így csináltunk hát mi is. Ha az egyik helyen nem volt jó a zene, akkor a másik sátorban kerestünk vígaszt. Az egyik sátorban az áramszünet alatt valaki úgy döntött, hogy az én kardigánommal egészíti ki a ruhatárát, ezzel a döntésével megfosztva engem attól az esélytől, hogy ha fáznék, akkor legyen mit magamra vennem. Mindegy, nem ragaszkodhatunk ezekhez a múló anyagi dolgokhoz, így tovább folytattam a bulizást. Ezt abba sem hagytuk, míg a nap már úgy döntött, hogy újra fényt hoz a világnak erre a részére. A DJ eléggé eltalálta a zenei ízlésem, ezért úgy döntöttem, hogy nem hallgatok a testem üzenetére, hogy pihennem kellene. Tomboltam kifulladásig, de nagyon jó volt. Pia már nem hatott, de nem is kellett.

Egy konklúzió, melyet a hazafelé vezető úton jegyeztem meg a bulizós társaimnak: ez a buli már csak úgy lehetett volna jobb, ha be is csajoztam volna! :-( Majd legközelebb! :-)