Szeretném veletek is megosztani ezt a videót, ami nagyon megérintett és elgondolkoztatott engem:
Szóval a kérdés: miért is aggódunk? Mit érünk el ezzel? Na és a legfontosabb, ami felvetődött bennem: ha aggodalom van bennem, akkor nem bízom az életben, az univerzumban, a teremtőben vagy istenben, mindegy, ki hogyan nevezi ugyanazt a dolgot, ami teremtett minket.
A Korszellem című film így kezdődik: Mi is az a spiritualitás? Intuíciók alapján élni… tömör és egyszerű válasz. És mélyen nagyon igaznak érzem. De az elmém egyből rákérdez: honnan jönnek az intuíciók? De a lényeg újra ugyanaz. Bízni ezekben a megérzésekben és követni azokat. Nem kell aggódni, hisz az félre vezet minket, nem jutunk előre. Bízzunk abban, hogy minden rendben van. Hogy mindig azt kapjuk, amit éppen akkor és ott kapnunk kell. Az élet egy olyan iskola, amiben soha nem tudjuk milyen órán vagyunk. A tananyagból derül ki szépen lassan. És mi folyton máshova vágyakozunk. Pedig van egy rossz hírem: amíg nem tanultuk meg a leckét, addig nem léphetünk tovább. S minél jobban ellenkezünk, annál keményebb a tanítás. Szóval nem tudod hogy állsz? Nézd meg az életedben, hogy mi zavar a legjobban, mi fáj a legjobban. És már tudod is, hogy milyen órán veszel részt. A tanulság mindig ugyanaz: itt és most lenni tudatosan, figyelni mi történik pillanatról pillanatra. A Kung Fu Panda című rajzfilmben az öreg teknős mester jól mondja:
„Yesterday is history, tomorrow is a mistery, but today is a gift… that is, why it is called: PRESENT.”
Jaj, ezért a mondatért nagyon irigylem az angol nyelvet. Ha valaki le tudja ilyen szépen fordítani, kérem írja meg nekem! Köszönöm!
Bejegyzést írta: Ambrus Péter
ha egy magasabb intelligencia ˙{a sors az univerzum vagy az isteni gondviselés}adja a leckét akkor nem biztos hogy gyarló embereknek kell a lecke tanúlságát elmagyaráznia mert jellemzően negatív emberi tulajdonság ilyenkor hogy az ilyen amatőr sorsértelmezés kimerűl abban hogy bűntudatot ébresszen erről próbáltam beszélni nem hiszem hogy én az emberi értelmemmel maradéktalanúl átlátom egy magasabb intelligencia szándékait és működését
mindenért ami az életünkben bekövetkezik nem vagyunk felelősek csak a döntéseinkért hogy egy egy döntésünknek mi lesz a kimenetele azt sok tőlünk független tényező befolyásolja amiknek száma és lehetőségei végtelenek talán csak egy részüket értjük meg de többségük átláthatatlan ezzel nem azt akarom mondani hogy ki vagyunk szolgáltatva a körülményeknek csak azt hogy döntési szabadság van azzal hogy hoztam egy döntést tettem valamit az életemért ez biztonságérzetet ad de azt hinni hogy ez a döntésem pontosan azt az eredményt fogja hozni amit szeretnék az tévhit ezért nincs mindenért teljes felelőségem kűzdhetek a boldogságomért ez kötelességem önmagammal szemben de ha csalódás vagy fájdalom ér az nem biztos hogy azért van mert én tévedtem szerintem szeretni nem olyan nagy tévedés amit az univerzum büntetéssel súlyt móni