Ambrus Péter, azaz én
Ezért ha esetleg azzal a szándékkal olvasnád ezeket a blogokat, hogy megismerj, már most azt mondom, hogy lehetetlen a vágyad. Hogyan szeretnél engem megismerni, ha magadat sem ismered? Ráadásul sokan (a tapasztalataim szerint a legtöbben) amikor azt mondják meg szeretnélek ismerni, igazából azt mondják: „Meg szeretném ismerni a múltad.” Mit számít mi van mögöttem, ha most pont egy helyen vagyunk. Kérdezd meg inkább merre tartok, hogy eldönthesd, velem tartasz-e egy darabon.
Bejegyzést írta: Ambrus Péter
Helló VILÁG!
Örülök,hogy kitaláltad ezt az oldalt,mert úgy érzem erre szüksége van a világnak!Remélem sokan veled tartanak az „ÚJ VILÁG” felé!Én támogatlak,és segítek,hogy megszülethessen a „Spirit Plaza” közösség!
Trixi
@Molnár Beatrix: Köszönöm!
Igazából tudtam ám, hogy segítesz, szükségem is van rád. Örülök neked nagyon. :-)
mikor fogsz írni valami újat?
mindenki
én azt tapasztaltam hogy az emberek többsége elfogadja azt az elméletet hogy kudarcaink fájdalmaink nem véletlen szerűen jelennek meg életünkben hanem hálásnak kell lennünk értük hiszen ezek erősítenek bennünket így tanúlhatunk a baj csak az hogy az ilyen végtelenűl bölcs életszemlélet leginkább akkor jellemző az emberekre amikor nem róluk van szó amikor mások kapnak leckét ilyen helyzetben könnyű okosan bólogatni és az univerzum tanításáról beszélni az pedig aki benne van lehet hogy összeroppan mert az életében bekövetkezett szomorúság még tetőződik a sok kioktatással amiknek alényege mindig az hogy próbálják a saját gondolkodásukat életszemléletüket értékrendjüket igazolni a másiknak és elmagyarázni hogy legközelebb hasonló helyzetben ezeknek megfelelően reagáljon és akkor elkerülheti a leckét ez totális tévedés és amellett nagyon ártalmas is hiszen ha elfogadom hogy mások gondolkodása szerint kell megtennem a lépéseimet az életemben akkor nem cselekszem ösztönösen legfeljebb ˝˝okosan˝˝ ráadásul így is tévedhetek és még csak nem is voltam önmagam móni
@móni: Ez bizony így van. Azonban elgondolkoztató, hogy ha elfogadod mások tanácsát és úgy cselekszel, akkor ki döntött? Akkor is te hozod meg a döntést és ez is te vagy. Amíg nincs elfogadás önmagunkkal szemben, addig mindig találunk valakit, akire kenhetjük a boldogtalan életünket. Attól a naptól kezdve, mikor elfogadod magad, boldog leszel és szabad, mert felismered, hogy minden, ami az életedben történik veled, te vagy a felelős érte.
Ja, ez csak okoskodás volt, felejtsd is el, amit itt írtam… ;-)
Boldog vagyok hogy találkoztunk Péter!