Beleszólni vagy hagyni

Leírom az egyik felismerésem, amire csoport terápián jöttem rá. Felismerés olyan szempontból, hogy ráláttam a dilemmámra. Persze most már nem nehéz rájönni miről szól ez, mivel a cím sokat elárul.

Érezted már azt, hogy a másik ember helyzetét jobban látod és esetleg még a megoldást is tudod? Aki nemmel válaszolt, gondolkodjon még egy kicsit! :-)

Nem írom le, hogy kivel vagyok így, inkább csak felteszek néhány kérdést, elindítok néhány gondolatot, meglátjuk mi jön ki belőle.

Az egyik dilemma: az élet elfogadása vs. segítség

Minden úgy jó, ahogy van. Az élet és az azt irányító energia (ezt bárki átnevezheti a hitének megfelelő szóra: isten, allah, prana, sors, szerencse…) bölcsebb a felszínes tudatomnál, az okoskodó elmémnél, főleg a sóvárgó, szenvedő egonál. Tehát minden rendben van. Ráadásul ha valakinek feladata is lenne az adott helyzettel, akkor annak kell tennie valamit, aki benne van, nem pedig a külső megfigyelőnek. Ez azonban szemben áll jópár tanító, mester cselekedetével, akik itt jártak a Földön és segítettek az eltévedt embereknek megtalálni az irányt.

A következő dilemma: segítség? Mi az, hogy segítség?

Na igen, ha én azt hiszem, hogy valakinek az én segítségemre van szüksége, akkor mi van e mögött bennem? Az ego szereti erősíteni magát. Ezt a legkönnyebben másokon keresztül teheti meg. Sajnos sokszor szó szerint. Tehát ahhoz, hogy okosabbnak, bölcsebbnek, megvilágosodottabbnak higgyem magam, elég annyit tennem, hogy olyan emberekkel veszem körbe magam, akiket kevésbé okosnak, bölcsnek ítélek. A legjobb, ha ők is beszállnak ebbe a játékba, akkor tuti a jó pozíció. :-) Ezt a játékot tegyük a segítség szóba. De önzetlen is vagyok… :-) Ez a dilemma, remélem most már értitek. Honnan is tudom, hogy hol van a határ? Mikortól játszom a saját játékom? Azt sem hiszem viszont, hogy amire rálátásom van és másnak még nincs arra, akkor esetleg ne oszthatnám meg vele a tapasztalatom.

Van még dilemma:

Ha azt hiszem, hogy esetleg én pont azért vagyok itt és most neki, hogy túljuttassam ezen, mert ugye nem véletlen ez. Bevonzott engem az életébe. Oké a vonzás törvényét elfogadom. De vajon ő vonzott be engem vagy én őt? Nekem van-e dolgom azzal, hogy végre megtanuljam, hogy az ilyen helyzetekkel mit is kezdjek?

Egyelőre ennyi. Itt most abbahagyom. Késő is van, meg kíváncsi is vagyok a hozzászólásaitokra. Remélem folytatjuk ezt közösen!

Bejegyzést írta: Ambrus Péter

Megszállott WordPress és Genesis rajongó vagyok. A WordPress 3.0 megjelenése óta már nem is akarok más weboldal platformmal honlapokat készíteni. Folyamatosan nézem a legfrissebb híreket és trendeket az internet világából. Számos weboldalt üzemeltetek még különböző témákban. Nagyon szeretem a kihívásokat és az új ötleteket, amikből egyelőre nincs hiány.

Hozzászólások

  1. Szeva, én a második dilemmához annyit fűznék h hát az okosság is reltiv mint sok minden más.

Hozzászólás beküldése

*