A legénybúcsú

A legénybúcsú egy héttel az esküvő előtt lett megtartva, 2011. július 9-én, Balatonlellén, Anyuék nyaralójában. Itt tartottuk Bal barátom legénybúcsúját is 3 évvel ezelőtt. Az idő szuper volt, a nyár egyik legmelegebb napja.

Szerencsére úgy jött ki Évi lánybúcsúja is, hogy a pécsi csapat éppen Fonyódligeten nyaralt, így az ő bulija is aznap volt, tőlünk kb. 10 km-re. A pécsi csapat férfi tagjai természetesen átjöttek hozzánk Lellére.

Mi Évivel és Livivel Pécsről már délelőtt elindultunk, így korábban kiértünk, mint a programszervezők. Azért mi nem zavartuk meg a készülődést, mert elmentünk idén először strandolni.

Évit és Livit én vittem át Fonyódligetre, természetesen a jól bevált Ambrus-tempóval, így sikerült egy órát késnünk. Ennek a lányok nem igazán örültek, de most aztán tényleg nem én miattam volt a tolódás. Szóval csajok lerakva, én meg visszaindultam Lellére, a saját legénybúcsúmra.

A bográcsban már rotyogott a pörkölt, mivel mindenki tudta, hogy én nem igazán eszek húst és mivel ez a buli igazán rólam szólt, ezért a tiszteletemre csak pörkölt volt, vega kaját inkább nem csináltak. :) Nem baj, akkor gondoltam iszok valamit, na és mivel mindenki tudta, hogy én alkoholt nem iszok és ez a buli igazán rólam szólt, ezért a tiszteletemre csak alkoholos piák voltak, alkoholmentes innivalót inkább nem vettek. :) Nem baj, többnyire úgyis vizet iszok, most is jó volt.

Páran csak itt tudták meg, hogy én alkoholt nem iszok, amit igazán nehéz volt elfogadni, ezért a délután még azért voltak próbálkozások – „Micsodaaa! Nem iszol alkoholt? De azé’ egy Jägert iszol, nem?” – vagy – „Mivan? A legénybúcsún inni kell!” – és az ehhez hasonló kérdések megválaszolása, hogy – „NEM” – üres fülekre találtak. Estére azért már sikerült mindenkinek megértenie, hogy tényleg nem iszok. :)

A finom vacsi után aztán végre kezdődhettek a feladatok, amiknek a teljesítésével bizonyítottam rátermettségem, illetve így érdemeltem ki a férj címet a legjobb barátaim előtt.

Kérdezz-(nem)felelek

Az első feladat volt a legnagyobb kihívás, amiben többnyire Évivel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolnom. A helytelen válaszokért járó büntetésem egy borzasztó koktél (cékla- és paradicsomlé keveréke) elfogyasztása volt, illetve csak lett volna, mert a 4-5-ik pohár után majdnem kihánytam az egészet, így a barátaim megkegyelmeztek nekem. Helyette a büntetés az volt, hogy meztelenül kellett beleugranom az udvarban levő gyerekmedencébe… naná hogy megtettem. :)

A hibázásaimért nem csak én kaptam büntetést, hanem az általam kiválasztott két „segítőm”, Gábor és Hanti, akiknek felváltva kellett meginniuk egy-egy felest… naná, hogy berúgtak. :)

Mi van a lufiban?

A következő feladat egy akadálypálya volt, bekötött szemmel kellett a számba rakott eszközzel lufikat kilyukasztanom. Na, de nem ám üres lufik voltak, hanem mindenféle jóval megtöltve: kóla, liszt, használt olaj, tojás. A végére elég lett volna kisütni és kész is lett volna a rántott Péter.

Legénybúcsús felszerelés

A feladatoknak vége lett a nyaralónál, így indulhattunk be Balatonlelle központjába, hogy ott megkapjam a további teszteket. Ehhez azonban előbb fel kellett vennem a „megfelelő” öltözetet, felszerelést. Kaptam egy pólót, aminek az elején a „Szabadnak születtem…”, a hátán pedig a „…de hamarosan megnősülök” felirat volt. Ez még jól is nézett ki, örültem neki.

A következő ruhadarabok viszont már nem javították a megjelenésem: egy pár zokni és egy pár papucs. :) Nem akármilyen zoknit kaptam, olyan rendes pappoj zoknit, amit térdig jól fel lehet és fel is kellett húznom, ehhez pedig egy igazán retrós mammoj papucs járt. Szépen néztem ki…

Köröm lakkozás

Úton Balatonlelle központja felé meg is kaptam a következő feladatom: ki kell lakkozni 3 lány körmét. A feladatomat csak az nehezítette, hogy ekkorra már mindenki „jól” érezte magát, így ahelyett, hogy hagyták volna, hogy én menjek oda a lányokhoz, mindenki nyomult az összes utunkba eső hölgyre és hozták oda hozzám őket.

Azért persze ezt is megoldottam. Meglepő módon voltak nagyon készséges lányok, akik élvezték a helyzetet, velük könnyű dolgom volt. Voltak, akiknek még csak el sem tudtuk mondani, hogy miért szólítjuk le őket, na de nem csoda, hiszen biztos nem volt kellemes, hogy 10 részeg férfi hirtelen odacsődül a lányokhoz.

Vers írása és felmondása Balatonlelle főterén

Természetesen én is megkaptam ezt a feladatot, amit Tilla barátom tavaly nem akart teljesíteni. A lényege a feladatnak, hogy az összeírt szavakból verset kellett faragnom 5 perc alatt és utána azt Lelle főterén a többiek által összeszedett közönség előtt hangosan kellett felolvasnom.

Szerintem nagyon jó kis verset sikerült írnom. Mire felnéztem, már ott állt vagy 50 ember körülöttem és várták, hogy felmondjam a költeményem. Na, persze, hogy izgultam, bár azért élveztem is a helyzetet.

A felolvasást nagy taps kísérte, utána hamar szétoszlott a tömeg. Ezt a feladatot is sikeresen megcsináltam, csak éppen Tilla barátom hiányzott onnan, valami fontosabb dolga akadt közben.

Aláírás a testemre

A következő feladat az volt, hogy 3 lánytól aláírást kérjek a testemre bárhova. Ez nem volt nehéz, hamar megoldottam, de nem volt kellemes, mert egy golyóstollal kellett ezt megoldani, ami nem volt igazán kellemes érzés.

Csókszörny, azaz csókok gyűjtése

Ezt gondolom nem nehéz kitalálni, hogy mit kellett csinálnom. Egy rúzst kaptam, amivel 3 lánytól olyan csókot kellett kérnem „bárhova”, hogy az nyomot hagyjon. Itt már kevésbé voltak hajlandóak engedni a kérésemnek a lellei lányok. Egy óra alatt sikerült ezt is teljesíteni, ráadásul akkor már túl is lőttem a célon, mert 4 rúzsfoltot is sikerült az arcomra pecsételtetnem.

Spriccelés a „szerszámommal”

Nagyobb kihívást kaptam a barátaimtól. Egy pénisz alakú vízipisztollyal kellett lespriccelnem 3 leányzót, akik persze előtte erre engedélyt adtak. Azt a kérdést kellett feltennem nekik, hogy „lespriccelhetlek a szerszámommal?”. Naná, hogy megcsináltam. :)

Óvszer felhúzás a „szerszámomra”

Az utolsó feladat, amit majdnem nem is kaptam meg az volt, hogy az egyik lány húzza fel az előző feladatban felavatott szerszámomra az óvszert, miközben az a gatyámból álljon ki. Nehéznek bizonyult, de a végén találkoztunk egy lánybúcsús csapattal, ahol az ifjú menyecske hajlandó volt segíteni nekem a feladatom teljesítésében.

Legénybúcsú vége

Szóval végülis minden feladatot szépen megoldottam, mindezt úgy, hogy nem ittam egy korty alkoholt sem. Ezt persze Lellén is megkaptam még párszor másoktól is, hogy a „legénybúcsún inni kell!”

Mivel a többiek már bepunnyadtak ekkorra, bulizni már nem mentünk, indultunk hazafelé. A lányok is végeztek a lánybúcsús partijukkal, úgyhogy át is mentem Éviért Fonyódligetre.

Ez volt tehát a legénységemtől való búcsúzás. Így már én is nyugodt szívvel kezdtem neki a következő hétnek, mert már biztos voltam, hogy fel vagyok készülve arra, hogy férj legyek. :)