Görögország, Sarti – Július 4-13.

Gyönyörű és élményekkel teli utazásról számolhatok be. Életem legjobb nyaralásában volt részem. Pedig az elején még gondolkoztam, hogy elmenjek-e egyáltalán, mivel nem ismertem senkit a csoportban. Jól döntöttem.Mivel busszal mentünk Görögországba, ezért az első és utolsó nap utazással telt. Erről nem sokat tudok mondani, ezért tovább is lépek.

Szombaton érkeztünk meg Sartiba, egy gyönyörű kis üdülő faluba, ami Chalkidiki középső újjának a keleti partján fekszik. S bár nagyon fáradt voltam, az első utam mégis a tengerhez vezetett, egyszerűen nem tudtam nemet mondani a csábításnak. Jól esett a fürdőzés a 40 fok körüli hőségben. A hely teljesen elvarázsolt: szemben Athos hegye magaslott, körülöttem pedig a kék és zöld színek különleges árnyalataiban csillámló tenger hullámzott szelíden. Tudtam már, hogy itt nagyon jól fogom érezni magam. Talán annyit jegyeznék meg még itt, hogy ami nagyon furcsa volt nekem, hogy a boltokban magyarul is ki voltak írva a termékek, az éttermeknél is magyarul voltak írva az ételek és majdnem mindenhol beszéltek magyarul.

Hajókirándulás kalózhajóval – Nagyon ajánlott

Második nap hajókirándulásra mentünk. Egy kalózhajóval jártuk meg a környéket. Dobok, darbukák, csörgők dobták fel a hangulatot, amikor utaztunk, s amikor egy-egy öbölben kikötöttünk egymás után ugráltunk be a tengerbe. Én most próbáltam ki először a búvárfelszerelésem. Persze újabb szépséges látvány fogadott a víz alatt. Csak feküdtem a víz tetején mozdulatlanul és bámultam a tenger színes világát. Mindenféle halak úszkáltak csoportokban előttem, nem volt nehéz az élet minden egyéb baját elfelejteni. Az egyik öbölben a hajókapitány egy üveg Sangriát dobott a vízbe. Aki először felhozza, azé lehet. Mivel először búvárkodtam és alattam 5-6 méter mély volt a tenger, nem tudtam lemenni az üvegért, pedig már mindenki más lement érte. Nem baj, azért élveztem a játékot.

Buli ezerrel Sartin – Kötelező :)

Este elmentünk a George Pubba szórakozni. Nem tudom mikor buliztam ekkorát. Szavakban talán leírhatatlan az a hangulat, amit ott teremtettünk. Igyekszem több képpel illusztrálni az esetet. Az este hosszúra nyúlt, mivel buli után a tengerpartra mentünk beszélgetni, dobolni, aludni. Fél 5 körül azért abba kellett hagyni a dolgot, mert nekem 5 órakor indult a buszom a Meteorákhoz.

Kirándulás a Meteorákhoz – Kihagyható :(

Na mondjuk ezt a napot kihagyhattam volna vagy inkább másképp rendezhettem volna. Azért kellett korán indulni, mert 8 órás út vezetett a Meteorákhoz. Közben turista-butító látványosságokat mutattak be az idegenvezetők, amit inkább nem is kommentálnék. A kolostorok és a környék megtekintésére mindössze 2 óra jutott. El tudjátok képzelni, ez mire elég… Szóval este 10 körül értünk haza, amit én már nagyon vártam, mert a buszon való alvás nem sokat segített az állapotomon, mivel előző este nem aludtam semmit.

JetSki-zés az AfriCafe strandon – Nagyon ajánlott

Kedden a szomszédos AfriCafe strandra mentünk át. Délelőtt kipróbáltam, amit már nagyon régóta szeretnék: jetski! Először kicsit megijedtem, mert elég erős volt, de miután megszoktam, már mindenféle extrém faralásba is belementem. Ezt biztos nem fogom kihagyni a következő nyaralásomkor sem. Délután csoport volt, ami után ismét visszamentem búvárkodni. Este szintén parti partyt rendeztünk. Végre élesben is használhattam a világítós frizbimet. :-)

Mélybúvárkodás a gyönyörű görög tengerben – Mindenképpen próbáld ki

A szerdai napra azért vártam már nagyon, mert befizettem igazi búvárkodásra. Szintén egy olyan élmény, ami szavakkal nehezen leírható. Olyan érzés, mintha repülnék. Nem voltak korlátok semerre, a mozgásom határtalan lett, fel-le, jobbra-balra, amerre csak akrtam. És a halacskák körbevettek minket, várták, hogy adjunk nekik kaját. Csipkedték a tenyerem, majd megkapták a szétázott kenyérdarbokat. Ezen a napon még az este említésre méltó. Megint elmentünk bulizni a George Pubba, ahol megismerkedtem egy nagyon szép lánnyal is… :-D

Görög est – Akik először utaznak Görögországba, nagyon ajánlott

Csütörtökön Görög estre fizettünk be. Gondoltam ha már itt vagyok, nem hagyom ki. S amilyen lagymatagul kezdődött, a végére mégis fantasztikus hangulat kerekedett. A vacsora nem volt nagy szám, főleg, hogy nem eszek húst… még szerencse, hogy előtte vacsoráztam. Hamar összeismerkedtünk az ismeretlen asztalvendégeinkkel. A boros kancsókat is sokszor kellett újratölteni, annak ellenére, hogy a bor nem volt valami… hogy is mondjam, szóval… na gondolhatjátok! A görög népzene jobban bejön nekem, mint a magyar, erre hamar rájöttem. A műsor is elég elviselhető volt. De a legjobb akkor kezdődött, amikor közös táncba kezdtünk.

Végre megtanultam a Zorba helyes lépéseit. Annyian táncoltunk egyszerre, hogy 4-5 kört kellett alkotnunk a színpadon. A végén páros tánc következett és hirtelen minden szép lány elkerült mellőlem. Akkor odajött az egyik görög néptáncos lány és karonfogva táncba vitt. Hú, nem volt semmi, amit táncoltunk. Az újabb műsor kezdetekor a táncosok vezetője odajött hozzám és tudomásomra adta, hogy látott minket táncolni. Akkor még nem is sejtettem, hogy mi lesz ebből… Szóval a műsor végén ez a vezető féle egy kis poharat tett a fejére és úgy táncolt egy ideig. Majd a poharat a tánctér közepére tette, körbetáncolta és fekvőtámasz pozícióba elédőlt. Úgy itta meg a bort, hogy a kezével nem nyúlt a pohárhoz. Persze nagy taps kiséretében.

Most kezdődött az igazi műsor. Egyesével kezdte behívni a férfi vendégeket, hogy ők is hasonló módon tegyék tiszteletüket egy-egy pohár bornak. Engem csak nem akart kihívni. Már-már azt is hittem, hogy vége ennek, amikor végre rám mutatott. Felálltam és mentem én is táncolni, nem kis műsort csinálva. Ekkor odahívott magához a főtáncos és együtt táncoltunk görögmódra. Mindenki élvezte a táncunkat. A tánctér vége felé vezetett, majd a pólómat akarta leszedni rólam, amit először nem engedtem, de aztán megadtam magam. Ott álltam félmeztelenül, készenállva, hogy végre én is megigyam a borocskámat, mit sem sejtve a megváltozott helyzetről.

Mert amikor a pohárhoz fordultam, láttam, hogy helyére egy nagy, 1 literes korsó került félig megtöltve borral. Ekkor már mindenki hangosan röhögött és tapsolt. Szóval előredöltem én is fekvőtámasz pozícióba, hogy megigyam a „borocskát”. Persze segített nekem a tánc vezetője, bár ez nem segítség volt, inkább itatás. Nem bírtam, hát feláltam. Még itatott egy kicsit, de jeleztem, hogy fullon vagyok. Na jó, biccentett a fejével, ha elég volt, hát elég volt, és egy pillanat múlva a fejemre öntötte a maradékot. A közhangulatot gondolom nem kell leírnom, mindenki röhögött… én is. S most már rájöttem, miért vette le a pólóm. A műsor végén pedig újra felhívott a „színpadra”, amikor a táncosokat és a zenekart mutatta be.

Én is bemutatkoztam és lenyomtam még egy rövidke szólót a táncparketten. :-) (megj.: Képzeljétek el, hogy pár héttel ezután, amikor az egyik haverom legénybúcsúját tartottuk Siófokon, két lány felismert a tömegben. Kérdezték, hogy én táncoltam-e a Görög esten Sartiban. Elképzelhetitek, hogy mennyire meg voltam lepődve. De lehet, hogy hozzá kell szoknom… híres ember lettem!) Ezzel a hangulattal mentünk tovább Attilával a szokásos buli helyünkre, ahol már ismerősként fogadtak minket. És aztán megjelent ő is. A tegnapi lány. Az este további részét vele töltöttem, olyan táncműsort szolgáltatva a bár vendégeinek, hogy… inkább nem írom le, ne kelljen 18-as karikát tenni az oldalam sarkára. ;-) A lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam.

Utolsó nap Görögországban

Elértünk az utolsó naphoz. Ismét Africafé partján töltöttük a napunkat mindenféle színházterápiás játékokat játszottunk, amit én nagyon élveztem. Persze búvárkodás is volt, nem hagyhattam ki. Estére dobolást szerveztünk a parton. Érződött a fáradtság mindenkin, mert nem pörögtünk úgy bele, mint a hét előző napjain. Nem baj, így is élveztem, hogy dobolhatok. Bár a fényképen nem úgy nézek ki. :-) Újat megint nem tudok írni: a dobolás után ismét George Pub volt a célállomás. Majd mikor ismét megjelent álmaim hercegnője, megint romantikus táncolásba kezdtünk. De sajnos nem lett belőle hollywoodi forgatókönyv, a történetnek itt vége is szakadt…