Külön köszönet Andrisnak, aki a videót készítette!

Ambrus Péter blog - Minden, amit illik tudni rólam...

Az amerikai kormány által összeállított listában, amiben összegyűjtötte a világ legveszélyesebb bűnözőit, Joseph Kony az első helyen áll.

Az egyik legszomorúbb dolog, hogy a nemzetközi szinten ismert Kony ellen senki sem tesz semmit, mert az, amit tesz “nem zavar senkit” politikai szinten. Mivel Kony-ról az emberek nem tudnak semmit, ezért a kormányok sem tesznek semmit.

Bár 2011-ben a Kony megállítására létrehozott kampány hatására Obama egy kisebb csapatot küldött Uganda-ba, a sikertelen bevetések hatására most valószínű, hogy visszavonják a katonákat.

A mostani Kony 2012 kampány célja, hogy lehetőleg mindent megtegyenek Kony elfogásáért, hogy megállítsuk ezt a szörnyű dolgot a Földön. Vannak a történelmünkben olyan szakaszok, amikre nem vagyunk büszkék, most lehetőség van arra, hogy egy újabb szakaszt lezárjunk és büszkék legyünk arra, hogy tettünk valamit.

Mit tehetsz azért, hogy megállítsd Kony-t?

Az Invisible Children alapítvány oldalán aláírhatod a kérvényt, hogy az amerikai kormány tegyen valamit Kony elfogásáért. Továbbá lehetőséged van adományozni is, akár csak pár dollárt, amiből az ugandai gyermekek életét javítják és segítik, hogy ne legyenek áldozatok.

A lenti videóban megnézhetitek a Kony 2012 kampány videót:

Néhány gondolat Kony-val kapcsolatban

Az emberiség alszik. Nem is tudják, mit cselekszenek. Szomorú látni a világban, hogy miket engedünk meg, miközben éljük az életünket. Többnyire nem is akarunk tudomást venni ezekről a dolgokról. Mindenki magával és a saját környezetével törődik.

Gondolj bele, hogy ez a helyzet több tízezer gyermeket érint, akik iszonyatosan szenvednek és nem csak ők, hanem a szüleik és a többi ember is. Miért nem teszünk ellene? Mert nem ismerjük őket. Ha a testvéred, szomszédod, ismerősöd vagy az adott városban lakó csinálná ezt, hagynád? Nem hiszem! Ha csak egy gyermekkel történne meg ez, aki a saját gyermeked lenne vagy a szomszédé, egyik ismerősödé, akkor hagynád ezt? Nem hiszem! Akkor miért hagyjuk, hogy több tízezer gyermekkel tegye ezt valaki?

Az emberiség felébredése, a közös tudatra ébredés közel van. Olyan élmény lesz ez, mint valami rémálom után felkelni és mosolyogva tudomást szerezni arról, hogy mindaz, amit álmodtunk, nem is igaz, nem a valóság. Bármi is történt az álomban, egy teljesen másik valóságra ébredünk. A két “valóság” között viszont van kapcsolat, nem véletlen álmodjuk azt, amit álmodunk. Csak olyan dolgok jelennek meg álmainkban, ami a valós életünkben is van, csak az álmunkban összekeverve és átvitt értelemben jelennek meg.

Szóval ha a mostani életünk és állapotunk is csak egy álom, amiből egyszer felébredünk, akkor kérdés, hogy kell-e tennünk valamit vagy csak megvárjuk, míg felébredünk ebből a rémálomból és minden szenvedés és szörnyűség megszűnik?

A válasz szerintem az, hogy igen, kell tennünk, mert ezek a valóságszintek tesznek próbára. A próba lényege a tudatosság, a felelősség és döntés. Ha egy rémálmodban nem oldod meg a helyzetet, akkor az újra és újra visszajön. Nem szabadulsz, amíg szembe nem nézel a “gonosszal”, amíg a félelmed le nem győzöd. Ez a dolgunk ebben a valóságnak hitt álmunkban is, hogy szembe nézzünk a “gonosszal” és legyőzzük a félelmünk. Ne csak sodródjunk az árral, ne mondjuk, hogy nincs mit tenni és ne hagyjuk, hogy mások azt tegyenek, amit csak akarnak, mert egyek vagyunk.

Ha ez egy álom, akkor ne feledd, hogy az álomban szereplő összes karakter te vagy, a te részeid. A világban jelenlevő konfliktusok a te konfliktusaid. A többiek a rejtett részeid és te maga vagy a tudatosságod. Tehát a kérdés, hogy a tudatosságod észreveszi-e a többi részed, szembe néz-e vele.

Most ez a rész nem is Kony-ról szólt, ez így sikerült. Remélem gondolatébresztő volt! Kérlek írd meg a véleményed, gondolatod ezzel kapcsolatban a hozzászólásoknál!

Ambrus Péter blog - Minden, amit illik tudni rólam...

Az örök körforgás

Az év az életünk metafórája és a vége a halálunké. Az új év pedig az új életünk, az újjászületésünk. Tehát amire emlékeztetjük magunkat, hogy folytonosság van és ugyan kezdhetünk új életet és változhatunk, de az újat ott kezdjük, ahol az előzőt abbahagytuk. Ott állunk, ahová eddig hozott az utunk, de az hogy merre indulunk tovább, az a mostani döntéseinken múlik.

Az élet így egyrészről az ismétlésekről szól, a születés-halál-újjászületés körforgásáról, de nem egy zárt körről van szó, hanem egy folyamatosan fejlődő körforgásról, amit ha le kéne rajzolnom, akkor egy spirálként tudnám elképzelni, amit ha felülről nézek, akkor csak egy önmagába záródó körként látunk, de ha oldalról, akkor látszik, hogy nem ugyanoda ér a vége, ahol a kezdet volt.

Ez a szép az életben, a fejlődés lehetősége. Ezért nekem az a kívánságom minden Földlakónak, hogy fejlődjön és lépjen tovább! Engedje meg magának a változást, hogy ne ott fejezze be az évet, ahol az előzőt befejezte!

Legyen ez az év az eddigi életed legjobb éve és az elkövetkező életed legrosszabb éve!

2012 a változás éve

Gondolom már nem újdonság, hogy sokan várták már a 2012-es évet. Sok jóslat, jel és ősi tudás szerint idén valaminek vége lesz. Vége lesz egy korszaknak és egy új kezdődik. Azt is mondhatnám, hogy ITT AZ IDŐ. A változást természetesen ismerjük és látjuk nap, mint nap. A figyelmeztetéseket is olvashatjuk mindenfelől.

Nem kell félni. Nem kell megijedni. Nem is számít, hogy vége lesz-e a világnak vagy sem. Hiszen, ha mindig úgy élünk, mintha ez lenne életünk utolsó szakasza, akkor igazából nem számít, hogy mikor lesz vége. Téves illúzió a halhatatlanság és butaság, ha nem veszi tudomásul valaki a halandóságát. Minden elmúlik, minden változik.

Buddha megvilágosodásának az indító gondolata pont ez volt: felismerte, hogy minden változik, hogy semmi sem tart örökké. És az állandó, a mindig jelenlevő kutatása és megtalálása volt a megvilágosodása. A szó jelentése a felismerés, azaz megvilágosodik valami, rájövök valamire. Annak a törvényszerűségnek a felismerése, hogy változásban vagyunk folyton.

A másik szó, amit erre használunk a felébredés. Felébredni, de miből? Az álomból lehet felébredni, egy olyan állapotból, amikor a szemünk csukva van és nem azt a világot tapasztaljuk, ami igazából körbevesz minket. Tehát, ha fel tudunk ébredni, akkor most csukva van a szemünk és nem a valóságot tapasztaljuk.

Mégis a jelenlegi valóságunkhoz ragaszkodunk, ezt akarjuk megtartani és minden igényét, szükségletét kielégíteni. Nem törődve azzal, hogy az álomnak egyszer vége lesz mindenképpen és akkor bármit is tettünk és bármit is értünk el az álmunkban, az mind nem számít, mert egy teljesen más valóságra fogunk ébredni.

Ezzel most vissza is térek a 2012-es év jóslatához, a “világ végéhez”. Nem a világ végét jósolják igazából, hanem a változást, a felemelkedést (dimenzióváltás) és az emberiség felébredését. Bár ez valóban a jelenlegi valóságunk végét jelentheti, de ahogy az álomból felébredve reggel is megszűnik az álmodott világ, mi mégis tovább élünk, úgy az emberiség felébredése sem a mi végünket jelenti, csak az álmodott világunk végét.

A felkészüléshez egy kis iránymutatás azoknak, akiket megérintett ez a cikk: 2012 és a dimenzióváltás

Ambrus Péter blog - Minden, amit illik tudni rólam...

Ambrus Péter blog - Minden, amit illik tudni rólam...

• Esküvő ~ Készülődés
• Esküvő ~ Fotózás
• Esküvő ~ Polgári
• Esküvő ~ Lakodalom
• Esküvő ~ Csoportképek

Ambrus Péter blog - Minden, amit illik tudni rólam...

Ambrus Péter blog - Minden, amit illik tudni rólam...

Szerencsére úgy jött ki Évi lánybúcsúja is, hogy a pécsi csapat éppen Fonyódligeten nyaralt, így az ő bulija is aznap volt, tőlünk kb. 10 km-re. A pécsi csapat férfi tagjai természetesen átjöttek hozzánk Lellére.

Mi Évivel és Livivel Pécsről már délelőtt elindultunk, így korábban kiértünk, mint a programszervezők. Azért mi nem zavartuk meg a készülődést, mert elmentünk idén először strandolni.

Évit és Livit én vittem át Fonyódligetre, természetesen a jól bevált Ambrus-tempóval, így sikerült egy órát késnünk. Ennek a lányok nem igazán örültek, de most aztán tényleg nem én miattam volt a tolódás. Szóval csajok lerakva, én meg visszaindultam Lellére, a saját legénybúcsúmra.

A bográcsban már rotyogott a pörkölt, mivel mindenki tudta, hogy én nem igazán eszek húst és mivel ez a buli igazán rólam szólt, ezért a tiszteletemre csak pörkölt volt, vega kaját inkább nem csináltak. Nem baj, akkor gondoltam iszok valamit, na és mivel mindenki tudta, hogy én alkoholt nem iszok és ez a buli igazán rólam szólt, ezért a tiszteletemre csak alkoholos piák voltak, alkoholmentes innivalót inkább nem vettek. Nem baj, többnyire úgyis vizet iszok, most is jó volt.

Páran csak itt tudták meg, hogy én alkoholt nem iszok, amit igazán nehéz volt elfogadni, ezért a délután még azért voltak próbálkozások – “Micsodaaa! Nem iszol alkoholt? De azé’ egy Jägert iszol, nem?” – vagy – “Mivan? A legénybúcsún inni kell!” – és az ehhez hasonló kérdések megválaszolása, hogy – “NEM” – üres fülekre találtak. Estére azért már sikerült mindenkinek megértenie, hogy tényleg nem iszok.

A finom vacsi után aztán végre kezdődhettek a feladatok, amiknek a teljesítésével bizonyítottam rátermettségem, illetve így érdemeltem ki a férj címet a legjobb barátaim előtt.

Kérdezz-(nem)felelek

Az első feladat volt a legnagyobb kihívás, amiben többnyire Évivel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolnom. A helytelen válaszokért járó büntetésem egy borzasztó koktél (cékla- és paradicsomlé keveréke) elfogyasztása volt, illetve csak lett volna, mert a 4-5-ik pohár után majdnem kihánytam az egészet, így a barátaim megkegyelmeztek nekem. Helyette a büntetés az volt, hogy meztelenül kellett beleugranom az udvarban levő gyerekmedencébe… naná hogy megtettem.

A hibázásaimért nem csak én kaptam büntetést, hanem az általam kiválasztott két “segítőm”, Gábor és Hanti, akiknek felváltva kellett meginniuk egy-egy felest… naná, hogy berúgtak.

Mi van a lufiban?

A következő feladat egy akadálypálya volt, bekötött szemmel kellett a számba rakott eszközzel lufikat kilyukasztanom. Na, de nem ám üres lufik voltak, hanem mindenféle jóval megtöltve: kóla, liszt, használt olaj, tojás. A végére elég lett volna kisütni és kész is lett volna a rántott Péter.

Legénybúcsús felszerelés

A feladatoknak vége lett a nyaralónál, így indulhattunk be Balatonlelle központjába, hogy ott megkapjam a további teszteket. Ehhez azonban előbb fel kellett vennem a “megfelelő” öltözetet, felszerelést. Kaptam egy pólót, aminek az elején a “Szabadnak születtem…”, a hátán pedig a “…de hamarosan megnősülök” felirat volt. Ez még jól is nézett ki, örültem neki.

A következő ruhadarabok viszont már nem javították a megjelenésem: egy pár zokni és egy pár papucs. Nem akármilyen zoknit kaptam, olyan rendes pappoj zoknit, amit térdig jól fel lehet és fel is kellett húznom, ehhez pedig egy igazán retrós mammoj papucs járt. Szépen néztem ki…

Köröm lakkozás

Úton Balatonlelle központja felé meg is kaptam a következő feladatom: ki kell lakkozni 3 lány körmét. A feladatomat csak az nehezítette, hogy ekkorra már mindenki “jól” érezte magát, így ahelyett, hogy hagyták volna, hogy én menjek oda a lányokhoz, mindenki nyomult az összes utunkba eső hölgyre és hozták oda hozzám őket.

Azért persze ezt is megoldottam. Meglepő módon voltak nagyon készséges lányok, akik élvezték a helyzetet, velük könnyű dolgom volt. Voltak, akiknek még csak el sem tudtuk mondani, hogy miért szólítjuk le őket, na de nem csoda, hiszen biztos nem volt kellemes, hogy 10 részeg férfi hirtelen odacsődül a lányokhoz.

Vers írása és felmondása Balatonlelle főterén

Természetesen én is megkaptam ezt a feladatot, amit Tilla barátom tavaly nem akart teljesíteni. A lényege a feladatnak, hogy az összeírt szavakból verset kellett faragnom 5 perc alatt és utána azt Lelle főterén a többiek által összeszedett közönség előtt hangosan kellett felolvasnom.

Szerintem nagyon jó kis verset sikerült írnom. Mire felnéztem, már ott állt vagy 50 ember körülöttem és várták, hogy felmondjam a költeményem. Na, persze, hogy izgultam, bár azért élveztem is a helyzetet.

A felolvasást nagy taps kísérte, utána hamar szétoszlott a tömeg. Ezt a feladatot is sikeresen megcsináltam, csak éppen Tilla barátom hiányzott onnan, valami fontosabb dolga akadt közben.

Aláírás a testemre

A következő feladat az volt, hogy 3 lánytól aláírást kérjek a testemre bárhova. Ez nem volt nehéz, hamar megoldottam, de nem volt kellemes, mert egy golyóstollal kellett ezt megoldani, ami nem volt igazán kellemes érzés.

Csókszörny, azaz csókok gyűjtése

Ezt gondolom nem nehéz kitalálni, hogy mit kellett csinálnom. Egy rúzst kaptam, amivel 3 lánytól olyan csókot kellett kérnem “bárhova”, hogy az nyomot hagyjon. Itt már kevésbé voltak hajlandóak engedni a kérésemnek a lellei lányok. Egy óra alatt sikerült ezt is teljesíteni, ráadásul akkor már túl is lőttem a célon, mert 4 rúzsfoltot is sikerült az arcomra pecsételtetnem.

Spriccelés a “szerszámommal”

Nagyobb kihívást kaptam a barátaimtól. Egy pénisz alakú vízipisztollyal kellett lespriccelnem 3 leányzót, akik persze előtte erre engedélyt adtak. Azt a kérdést kellett feltennem nekik, hogy “lespriccelhetlek a szerszámommal?”. Naná, hogy megcsináltam.

Óvszer felhúzás a “szerszámomra”

Az utolsó feladat, amit majdnem nem is kaptam meg az volt, hogy az egyik lány húzza fel az előző feladatban felavatott szerszámomra az óvszert, miközben az a gatyámból álljon ki. Nehéznek bizonyult, de a végén találkoztunk egy lánybúcsús csapattal, ahol az ifjú menyecske hajlandó volt segíteni nekem a feladatom teljesítésében.

Legénybúcsú vége

Szóval végülis minden feladatot szépen megoldottam, mindezt úgy, hogy nem ittam egy korty alkoholt sem. Ezt persze Lellén is megkaptam még párszor másoktól is, hogy a “legénybúcsún inni kell!”

Mivel a többiek már bepunnyadtak ekkorra, bulizni már nem mentünk, indultunk hazafelé. A lányok is végeztek a lánybúcsús partijukkal, úgyhogy át is mentem Éviért Fonyódligetre.

Ez volt tehát a legénységemtől való búcsúzás. Így már én is nyugodt szívvel kezdtem neki a következő hétnek, mert már biztos voltam, hogy fel vagyok készülve arra, hogy férj legyek.

Ambrus Péter blog - Minden, amit illik tudni rólam...

• Legénybúcsú
• Esküvő
• Nászút

Mindezekről a nászútunkon, Zakynthos (Görögország) szigetéről írok, mert itt végre van egy kis szabadidőm.

Ambrus Péter blog - Minden, amit illik tudni rólam...

Ambrus Péter blog - Minden, amit illik tudni rólam...

Ambrus Péter blog - Minden, amit illik tudni rólam...